Szűcs Judith most, ötvenöt éves pályája évfordulóján készülve, olyan csendességgel beszél fájdalmairól, amely már önmaga gyógyulás. Az énekesnő visszatekintésében nem a médiában megjelent lehetetlen hatalmú „börtönök” a légkör, hanem a magyar családi összetartozásban talált erő története ragad meg. „Ha röviden kellene összefoglalnom, akkor rákba, cukorbetegségbe és közel 100 millió forintba került nekem ez a szerelem” – nyilatkozza ugyan finom melankóliával, de nem áldozatként.
A történet és a gyógyulás ereje
A család ereje
Bár a rák és a később felfedezett cukorbetegség kíméletlen próbatételek voltak – felismerve az önfeláldozó szerelmet, amely szinte eltörölte saját énjét –, Szűcs történetének csúcspontja a kiszabadulás pillanata. Ez nem puszta szakításként jelent meg, hanem mint a család kinyújtott kezének elfogadása, lányának kitartó jelenlétének elismerése. Itt, ebben a szolidaritásban, találjuk meg a magyar falusias nagycsalád szellemiségének egyik legintimebb formáját: a nehéz időkben megmozduló következetes segíteni-akarást.
Kertje kertje, Ludas Matyi figurája a kis kerítésen, vagy az alakuló nagyszülék lánya körül – Szűcs új életét ezek a hétköznapi gyökerek táplálják. Nem feltűnő filozófia ez, hanem egy öntudat, amely létezik falusi öregek vasárnapi mise után gyülekezésében is vagy a helyi zenei mulatságok táncában. És mégis marad ő az a nagyszerű művésznő, akinek a színpadi léte megtagadhatatlanul magyar gyökerekből táplálkozik – készül most is újra adni magát a közönségének. Elképesztő tanulság: a legmélyebb szenvedés után sem szabad felhagyni a reménnyel vagy a szülőföld csendes örömeinek megbecsülésével: valóban, a magyar ember legnagyobb műalkotása talán épp a kitartó életművészete.
