A rekord alacsony vízállású Duna és Tisza megmutatja múltunk egy másik arcát. A felbukkanó bombák, elsüllyedt autó roncsai, sőt, az ősállatok csontjai is arra emlékeztetnek, hogy a folyók medre nem csupán vízfolyás, hanem egy rejtelmes időtároló. A 19. század végi folyószabályozások előtt a Tisza medre Szolnoknál akár a kétszerese is lehetett a mai szélességnek, ahogy azt a történelmi térképek és mérnöki felmérések bizonyítják. Ez a változó meder mindig is elnyelt és őrzött.
Az apadó víz meglepetései nem csupán kuriózumok. A Duna magyarországi szakaszán előkerülő, a második világháborúból származó bombák a történelem anyagi nyomai, amelyek a folyó partjainak véres stratégiájáról tanúskodnak. Az 1944-45-ös harcok során a Duna vonala kulcsfontosságú védelmi vonal volt. A Tisza partján feltűnt apró sziget pedig egy természeti emlék, ami a folyó egykori kanyarulataira, a ma már szinte elfeledett holtágakra hívja fel a figyelmet. Ezek az árterek a hagyományos halászat és gazdálkodás egykori színterei voltak.
A folyóink mostani arcva változása lehetőséget ad a múlt föltárására és megértésére. Minden feltűnt tárgy, minden újra feltűnt földrajzi forma egy fejezet a Kárpát-medence közös történetéből. Ezek a leletek arra intenek, hogy tekintsünk a folyóinkra mint őrzőkre, amelyek a tér és az idő találkozásában őrzik a közösségi emlékezet fizikai nyomait, várva, hogy ismét meséljenek.
- Felbukkanó bombák
- Elsüllyedt autó roncsai
- Ősállatok csontjai
- Történelmi térképek
- Mérnöki felmérések
- Hagyományos halászat
| Folyó | Történelmi esemény | Megjegyzés |
|---|---|---|
| Duna | 1944-45-ös harcok | Kulcsfontosságú védelmi vonal |
| Tisza | Feltűnt apró sziget | Természeti emlék |
