252 millió évvel ezelőtt bolygónk történetének legsúlyosabb ökológiai katasztrófájával nézett szembe. A Magyar Természettudományi Múzeum őslénytárában őrzött maradványok és az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat legújabb geológiai vizsgálatai újabb bizonyítékokat szolgáltatnak a perm-triász határán bekövetkezett eseményekhez. A Dunántúli-középhegység üledékes kőzeteinek elemzése különleges betekintést nyújt e globális tragédiába, amelyben a tengeri fajok 95%-a és a szárazföldi gerincesek 70%-a kipusztult.
A Bakony triász rétegsorainak vizsgálata során feltárt geokémiai anomáliák megerősítik a szibériai vulkanizmus döntő szerepét a katasztrófa kiváltásában. Az ELKH Földtani és Geokémiai Intézet kutatói által végzett izotópelemzések kimutatták, hogy a vulkáni működés következtében felszabaduló szén-dioxid és metán drámai hőmérséklet-emelkedést és óceáni savasodást okozott. „A kőzetekben rögzült kénizotóp-arányok egyértelműen jelzik az óceánok oxigénhiányos állapotát, ami lehetetlenné tette számos tengeri élőlény túlélését” – olvasható az intézet nemrég publikált tanulmányában.
A Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat adattárában található fúrásminták elemzése arra enged következtetni, hogy a kihalást követő helyreállási időszak meglepően hosszú volt. Az élet újjáéledése a triász korai szakaszában rendkívül lassan zajlott, ami intő jel lehet a jelen ökológiai válságaira nézve is. A fosszilis rekord azt mutatja, hogy egyes ökoszisztémák újjáépüléséhez több millió évre volt szükség, még a legkisebb környezeti zavart követően is.
A vizsgálatok különösen értékesek, mert a Kárpát-medence területe a triász időszakban a Tethys-óceán partvidékéhez tartozott, így az itt található kőzetek a globális óceáni környezet változásainak pontos lenyomatát őrzik. A Balaton-felvidék triász rétegsoraiban megfigyelhető átmenetek a kihalás előtti gazdag tengeri élővilágból a kihalás utáni elszegényedett közösségekbe páratlan dokumentációját nyújtják e fordulópontnak.
A múlt tanulságai figyelmeztetésként szolgálnak. Ahogy a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóintézetének igazgatója fogalmazott: „A földtörténet nagy kihalási eseményei arra tanítanak, hogy az ökoszisztémák tűrőképessége véges, és ha bizonyos környezeti határértékeket átlépünk, visszafordíthatatlan változásokat indíthatunk el.” A triász kori tömeges kihalás emlékei kőzeteinkben így nem csupán a földtörténet izgalmas epizódjai, hanem saját jövőnk szempontjából is megfontolandó tanítások.
