A februári napfény már megcsillan a tésztán, ahogy Nagy Margit konyhájában készül az idei első adag szalagos fánk. „A nagymamámtól tanultam még gyerekkoromban, de az igazi titka a türelem” – mondja mosolyogva, miközben a tészta formázását mutatja. Az ételek közül talán semmi sem kötődik olyan szorosan a farsangi időszakhoz, mint a szalagos fánk, amely nem csupán egy édesség, hanem generációk közötti párbeszéd és kulturális emlékezet hordozója is egyben.
A Magyar Néprajzi Múzeum kutatásai szerint a farsangi fánksütés szokása több évszázados múltra tekint vissza hazánkban. A kerek forma a teljességet és az élet körforgását szimbolizálja, míg az aranysárga szín a napot és a bőséget jelképezi. A hagyomány szerint minél több fánkot sütünk farsangkor, annál gazdagabb lesz az év. De van-e helye ennek a hagyománynak a mai rohanó világunkban?
A válasz egyértelmű igen, ha körülnézünk a közösségi oldalakon, ahol januártól márciusig özönlenek a házi készítésű fánkok képei. Érdekes megfigyelni, hogy a klasszikus receptek mellett egyre népszerűbbek a gluténmentes, vegán vagy éppen különleges ízesítésű változatok is. Mégis, a legtöbben a nagymama receptjéhez ragaszkodnak, amelyben a tejföl az a titkos hozzávaló, ami másnap is puhán tartja a tésztát.
A Szent István Egyetem gasztronómiai tanszékének felmérése szerint a magyar családok 65%-a készít otthon fánkot a farsangi időszakban. „Nem egyszerűen egy süteményről beszélünk, hanem kulturális identitásunk részéről” – fogalmaz Dr. Kovács Béla gasztronómiatörténész. A közös sütés alkalmat teremt a családi történetek megosztására, értékek átadására, és arra, hogy a hétköznapok forgatagában megálljunk egy pillanatra.
Talán éppen ez a szalagos fánk igazi titka: nem csupán a tészta receptje, hanem az a képessége, hogy összeköt múltat és jelent, generációkat és embereket. Az élet édességét és teljességét kínálja egy falatban – nemcsak farsangkor, hanem az év bármely napján, amikor időt szakítunk arra, hogy megemeljük a fedőt a nagymama recepteskönyvéről.
