1978 augusztusában hagyta el a gyártósort az a hódbarna Trabant 601-es, amely majdnem fél évszázadon át őrizte történetét egy szentendrei garázsban. A PE-52-96 rendszámú járművet most a szakemberek új életre kelthetik. Az Oldtimer Automobil Kft. munkatársai számoltak be a rendkívüli garázsleletről, amely különleges betekintést nyújt a kelet-európai gépjárműgyártás történetébe és a magyar mindennapi élet emlékezetébe.
A jármű eredeti forgalmi engedélye és Merkur Vevőszolgálati csekkfüzete hiteles forrásként dokumentálja a tulajdonlás folyamatosságát. Irén néni és férje vezették csak az autót, amelyet 52 ezer kilométer után váltott fel egy Suzuki. A Trabant akkori ára és beszerzési folyamata tükrözte a KGST-országok gazdasági kapcsolatait. A forgalomba helyezés dokumentumai megőrizték a kor közlekedésigazgatási gyakorlatát, amely ma már történeti értékkel bír.
A „biberbraun” azaz hódbarna szín 1977-1978-ban volt kizárólag rendelhető a zwickaui VEB Sachsenring gyárból. Ez a ritka árnyalat a tejcsokoládéra emlékeztet, és az NDK-ban bélyegsorozatot is kapott. Az alumínium kilincses, dísztárcsa nélküli standard kivitel, a 6 voltos villamos rendszer és az egykörös fékberendezés a hetvenes évek műszaki szabványait tükrözi. Az eredeti motor megőrzése különösen értékes, mert a kétütemű 594 köbcentis egység a korszak keletnémet motorgyártásának dokumentuma.
A restauráláshoz szükséges alkatrészek keresése történeti kutatómunkát is jelent. A szürke ülések eredeti mintázatú szövete, a fehér ajtókárpit, az alumínium „Trabant 601″ felirat, a kormánykerék és a Pneumant diagonál gumik beszerzése szakmai kihívás. A műszaki vizsga 2000-ben járt le, amikor a rendszámot leadták. A szervizkönyv és Casco kötvény fennmaradása ritka szerencse az autótörténeti kutatásban. Ezek a dokumentumok az egyéni mobilitás társadalomtörténetét őrzik.
A „csokitrabi” felújítása nemcsak műszaki, hanem emlékezetpolitikai jelentőséggel is bír. A Trabant a magyar családok mindennapjainak része volt, a KGST-integráció kézzelfogható szimbóluma. A garázsban töltött 26 év megőrizte az autentikus állapotot, amely ma történeti forrásértékkel rendelkezik. A veterán járművek restaurálása a XX. századi ipari kultúra megőrzésének eszköze.
Ez a garázslelet időkapuként szolgál a szocialista modernizáció korszakába. A szentendrei felfedezés mutatja, hogy a mindennapi tárgyak is történeti emlékek hordozói lehetnek. Az anyagi kultúra régészete éppen ilyen leletekből építi fel a közelmúlt társadalomtörténetét.
