A Szent Imre téri lakótelepen élő Kovács család nemrég vásárolt egy új okostévét, amely hangvezérléssel, arcfelismeréssel és fejlett tartalomajánló rendszerrel büszkélkedik. Amire azonban nem számítottak: az új készülék szinte minden pillanatot rögzít a nappalijukban. „Döbbenetes volt rájönni, hogy a tévénk nemcsak azt tudja, mit nézünk, hanem azt is, mikor vagyunk otthon, kivel beszélgetünk, sőt, a beszélgetéseink tartalmát is elemzi” – mesélte Kovács János.
Az új generációs okostévék 2026-ra már nem egyszerű szórakoztató eszközök, hanem adatgyűjtő központok. A Médiatudatossági Intézet legfrissebb kutatása szerint a magyarországi háztartásokban található okostévék több mint 80%-a folyamatosan gyűjti és elemzi a felhasználói szokásokat, gyakran a tulajdonosok tudta nélkül. Ezek az eszközök rögzítik, milyen műsorokat nézünk, mennyi ideig, de a beépített mikrofonok és kamerák révén a nappalinkban zajló beszélgetéseket és tevékenységeket is figyelik.
„Az emberek többsége nincs tisztában azzal, milyen mértékű megfigyelés alatt áll a saját otthonában” – nyilatkozta Dr. Nagy Katalin médiakutató. Adataink kereskedelmi értéke rendkívüli: a hirdetési célzások pontossága soha nem látott szintre emelkedett. A tévégyártók és a tartalomszolgáltatók között létrejött adatmegosztási megállapodások értéke mára milliárdos nagyságrendű üzletággá nőtt.
A Nemzeti Adatvédelmi Hatóság figyelmeztetése szerint az okostévék adatvédelmi beállításait érdemes rendszeresen ellenőrizni, és ahol lehetséges, korlátozni a készülékek hozzáférését. Sokan választják az egyre népszerűbb „digitális böjt” gyakorlatát is, amikor időszakosan leválasztják készülékeiket az internetről, visszatérve a hagyományos tévézéshez.
Vajon meddig maradhat még a nappalink az otthon szentélye, ha legintimebb pillanatainkat is megosztjuk – akaratlanul is – a digitális óriásokkal? A technológia kényelme és az adatvédelem közötti egyensúly megteremtése napjaink egyik legnagyobb kulturális kihívásává vált, amelyben mindannyiunknak tudatos döntéseket kell hoznunk.
