A magyar rejtvényfejtés immár közel 100 éves hagyománya fontos része kulturális örökségünknek. 1957. február 12-én jelent meg először a Füles rejtvénymagazin, amely azóta is töretlen népszerűségnek örvend. Az eredeti kiadvány mindössze 16 oldalas volt, és alig 100.000 példányban nyomtatták, mégis meghatározó mérföldkövet jelentett a hazai rejtvénykultúra történetében.
A magyar keresztrejtvény története azonban jóval korábbra nyúlik vissza. Az első magyar nyelvű keresztrejtvény 1925-ben jelent meg a Pesti Hírlap hasábjain, mindössze 12 évvel az első modern keresztrejtvény 1913-as amerikai megszületése után. Érdekes módon a korai magyar keresztrejtvények nem csupán szórakoztattak, hanem sajátos kultúrmissziót is betöltöttek – a kor nemzeti műveltségének terjesztését szolgálták. A Magyar Országos Levéltár gyűjteményében található korabeli kiadványok tanúsága szerint a rejtvények tematikája gyakran kapcsolódott a magyar irodalomhoz, történelemhez és földrajzhoz, ezáltal erősítve a nemzeti identitást.
A Füles megszületése különleges időszakra esett. Ahogy Grétsy László nyelvész, a magyar rejtvénykultúra kiemelkedő alakja fogalmazott: „A Füles nem egyszerűen szórakoztató kiadvány volt, hanem a magyar nyelvi kreativitás és játékosság egyedülálló tárháza.” A lap egyedi arculattal rendelkezett, amely ötvözte a klasszikus keresztrejtvényt az irodalmi, történelmi ismeretterjesztéssel, a humor és a képregény elemeivel. Ez a komplex megközelítés tette lehetővé, hogy a kiadvány túlélje a politikai rendszerváltást és generációk közös kulturális élményévé váljon.
A magyar rejtvénykultúra sajátossága abban rejlik, hogy túlmutat a puszta időtöltésen. Az Országos Széchényi Könyvtár periodika-gyűjteményének tanúsága szerint a különböző korszakok rejtvénylapjai hűen tükrözik a kor társadalmi változásait, nyelvi fordulatait. A rejtvényfejtés így válik közösségi emlékezetünk részévé, amely észrevétlenül őrzi és továbbadja kulturális kódjaink egy részét.
Napjainkban, amikor a digitális kultúra dominanciája megkérdőjelezhetetlenné vált, különösen fontos emlékeznünk erre a sajátosan magyar szellemi örökségre. A rejtvényfejtés nem csupán nosztalgia, hanem élő hagyomány, amely összeköti a különböző generációkat, miközben játékos formában őrzi anyanyelvünk gazdagságát és kulturális emlékezetünket.
