A kaliforniai alkonyatban rohanó ezüst Porsche 550 Spyder már önmagában is a szabadság jelképe lehetne. Ám amikor James Dean ült a volánnál, a kép tökéletessé vált: a lázadó filmcsillag és a „Little Bastard” becenévre keresztelt sportautó összeforrt a köztudatban. 1955. szeptember 30-án azonban ez a kép darabjaira tört, amikor a 24 éves színész halálos balesetet szenvedett Cholame közelében. A tragédia azóta is megmozgatja a rajongók képzeletét, történetek és összeesküvés-elméletek sokasága született.
„Néha csak éjszaka érzem magam élőnek,” mondta állítólag Dean nem sokkal halála előtt. A „Haragban a világgal” és a „Édentől keletre” sztárja intenzíven élt, gyakran vezetett eszeveszett sebességgel. Barátai, köztük Alec Guinness színész is figyelmeztették a veszélyre. Guinness állítólag megjósolta, hogy Dean egy héten belül meghal, ha beül új Porschéjába. A jóslat beteljesült.
A baleset körülményei egyszerűek és mégis rejtélyesek. Dean mechanikusával, Rolf Wütherichhel tartott egy verseny helyszínére, amikor Donald Turnupseed egyetemista Ford Tudorjával ütközött egy kereszteződésben. A fiatal színész azonnal életét vesztette, mechanikusa súlyosan megsérült, de túlélte a balesetet. A Porsche roncsához azonban különös történetek kapcsolódnak: alkatrészeit eladták, és állítólag több tulajdonosát is balszerencse érte. A motor, a váltó, még az ülések is baleseteket okoztak új tulajdonosaik számára – legalábbis a legenda szerint.
A Dean halálát övező mítoszok talán éppen azért olyan élénkek, mert mindössze három filmet készített, mielőtt örökre eltávozott. Beteljesületlen ígéret maradt, örök fiatal, aki sosem öregedett meg. Halála nemcsak egy tehetség elvesztését jelentette, hanem egy generáció lázadó szimbólumának elvesztését is. A kaliforniai országút 46-os és 41-es kereszteződése ma zarándokhellyé vált, ahol rajongók emlékeznek a fiatal színészre, aki túl gyorsan élt és túl fiatalon halt meg.
A Dean-legenda továbbél, nem csupán filmjeiben, hanem abban is, ahogyan a tragikus sorsú művészek archetípusává vált. Élete és halála emlékeztet bennünket, hogy a halhatatlanság néha túl nagy árat követel – a rövid, de intenzív élet gyakran hosszabb nyomot hagy a kultúra szövetében, mint sok hosszú, de kevésbé emlékezetes életút.
