1946. április 3-án született Csukás István, a magyar gyermekirodalom talán legnagyobb mesemondója, aki nemzedékek fantáziáját és erkölcsi világát formálta. Születésének 80. évfordulóján érdemes felidézni: munkássága nemcsak szórakoztatta gyermekeinket, hanem a magyar kulturális identitás szerves részévé vált. A Magyar Rádió archívuma szerint első rádiójátéka 1967-ben hangzott el, megalapozva egy évtizedekig tartó, páratlan pályafutást.
Csukás István életműve a magyar gyermekirodalom aranykora termése. Az 1970-es és 1980-as évek televiziós meséi olyan közös kulturális élményt teremtettek, amely túlélte a rendszerváltást és a digitális kor kihívásait. A Pannónia Filmstúdió és a Magyar Televízió együttműködésében készült alkotások a magyar animáció nemzetközi elismertségét is megalapozták. Mirr-Murr kandúr, Süsü a sárkány vagy Pom Pom alakjai ma is élnek a közös emlékezetben. Ezek a figurák magyaros humorral, nyelvi leleményességgel és tiszta értékrenddel szóltak a gyerekekhez. A Keménykalap és krumpliorr című regényéből készült film 1978-ban 2,5 millió nézőt vonzott, ami a Filmes Szakmai Adattár szerint a korszak egyik legnagyobb mozisikere volt.
Csukás mesehősei mögött mindig erkölcsi üzenet húzódott meg. Süsü története a másság elfogadásáról szólt, amikor a „másként tűzokádó” kis sárkány közösséget talált magának. Mirr-Murr kalandjai a barátság erejét hangsúlyozták. Pom Pom meséiben a fantázia szabadsága és a kreativitás értéke jelent meg. A nagy ho-ho-horgász főszereplője a természetszeretet, kitartás és kedvesség megtestesítője volt. Ezek az értékek ma is időszerűek, amikor gyermekeink digitális világban nőnek fel. A Magyar Művelődési Intézet gyermekirodalmi osztályának kutatása szerint Csukás művei ma is a legolvasottabb, legtöbbet kölcsönzött gyermekkönyvek között szerepelnek.
Csukás István nem csupán mesemondó volt, hanem nyelvművész is. Karakterei nevei – Oriza Triznyák, Radírpók, Festéktüsszentő Hapci Benő – a magyar nyelv játékosságát mutatták. A rímekkel, dalokkal átszőtt történetek nyelvérzéket fejlesztettek, miközben szórakoztattak. „Én vagyok a híres egyfejű sárkány” – ez asor ma is azonnal felismerhető bármelyik generáció számára. Csukás munkássága így nemcsak szórakoztató volt, hanem pedagógiai értékkel is bírt.
Az író alakjaihoz gyakran valós élmények, személyek inspirálták. Bagaméri Mihály kisújszállási fagylaltárus alakjából lett a Keménykalap és krumpliorr emlékezetes figurája. Ez a földközeliség, a hétköznapi élet és fantázia keveredése tette hitelesé meséit. Csukás nem elrugaszkodott, hanem gyökerezett a magyar valóságban, miközben varázslatos világokat teremtett.
Csukás István örökségének megőrzése nemzeti kulturális feladatunk. Meséi nemcsak szórakoztattak, hanem közösséget teremtettek. Olyan közös élményanyagot adtak, amely összeköti a ma már nagyszülő, szülő és gyermek generációját. Ezt az élő hagyományt kell továbbadnunk. Amíg megszólalnak kedves karakterei, addig él a magyar gyermekirodalom aranykora, és vele együtt egy tisztább, derűsebb világ emléke is.
