A délutáni napfény melegen simogatta a szegedi Dóm tér köveit, ahol Kovács Béla és Szabó János egymás mellett ültek egy padon. Hatvan éve tartó barátságuk legendás a környéken – együtt jártak iskolába, együtt nősültek, és most együtt küzdenek meg az időskor kihívásaival. „A barátság olyan, mint a jó bor, az idővel csak nemesedik,” mondja Béla, miközben régi történeteken nevetnek. Ez a jelenet többet árul el az egészséges öregedésről, mint bármilyen orvosi tanulmány.
A Magyar Gerontológiai Társaság legfrissebb kutatásai szerint azok a 65 év feletti magyarok, akik legalább heti háromszor találkoznak barátaikkal, átlagosan 7,2 évvel tovább élnek, mint magányos társaik. Dr. Nagy Katalin, a társaság elnöke hangsúlyozza: „A tartós baráti kapcsolatok csökkentik a stresszhormonok szintjét és erősítik az immunrendszert, miközben értelmet adnak a mindennapoknak.” A jelenség nem magyar sajátosság – a híres Harvard Hosszútávú Fejlődési Tanulmány 2025-ös eredményei is megerősítették, hogy a kapcsolataink minősége erősebb előrejelzője az élettartamnak, mint a genetika vagy az életmód.
A baráti kapcsolatok különösen fontosak a digitális korban, amikor a virtuális érintkezés dominál. A budapesti Szociálpszichológiai Intézet megfigyelései szerint azok a közösségek, ahol még élnek a hagyományos baráti összejövetelek – mint a vidéki kártyakörök, városi nyugdíjas klubok vagy a népszerűvé vált „beszélgető kávéházak” – szigetként emelkednek ki a társadalmi elszigetelődés tengeréből. Különösen megfigyelhető ez az idősebb generációknál, ahol a barátság gyakran az utolsó védelmi vonal a magány ellen.
A Keleti Károly utcai idősek klubjában Marika néni 78 évesen új barátnőkre lelt. „Megözvegyültem, a gyerekek külföldön élnek. Azt hittem, vége az életemnek, de itt egy új családra találtam,” meséli könnyes szemmel. Az ő történetében tükröződik a barátság igazi ereje – nem csupán kellemes időtöltés, hanem a lélek gyógyszere, a test orvossága.
A tudomány és a hagyomány egyaránt megerősíti azt, amit nagyszüleink ösztönösen tudtak: embernek lenni közösséget jelent. Nem a Facebook-ismerősök száma, hanem a valódi, kézzel fogható kapcsolatok azok, amelyek megtartanak az élet viharaiban. Talán épp ezért kellene újragondolnunk, hogyan építjük mindennapjainkat – több időt szánva azokra, akikkel megoszthatjuk nem csak az örömöt, de a bánatot is.

