A Fekete Szent Jakab katedrális árnyékában forgó új horror antológia-sorozat stábja különös eseményekről számol be: eltűnő kellékek, megmagyarázhatatlan hangfelvételek és három súlyos baleset csupán néhány hét alatt. Mindez felidézi a filmtörténet hírhedt „átkozott” produkcióinak emlékét, melyek során a természetfeletti erők mintha valóban betörtek volna a való világba.
„Nem vagyok babonás ember” – nyilatkozta Kovács Bálint, a sorozat rendezője – „de amit a régi kriptában tapasztaltunk a forgatás harmadik napján, azt nem tudom racionálisan megmagyarázni. A felvételeken olyan hangok jelentek meg, amelyeket senki sem hallott a helyszínen.” A stáb azóta alternatív helyszínre költözött, de a különös események folytatódnak.
Az idei év kiemelkedően gazdag az ilyen természetű beszámolókban. Az „Ördögűző” legújabb folytatásának munkálatait két halálos baleset is beárnyékolta, bár a stúdió tagadja, hogy ezek összefüggésben állnának a produkcióval. Mégis sokakban felidézi az eredeti film legendáját, melynek forgatását rejtélyes események sora kísérte az 1970-es években. A „Poltergeist” újragondolt változata sem mentes a furcsaságoktól: a főszereplő Szabó Anna két hétig kórházi kezelésre szorult, miután egy jelenet során megmagyarázhatatlan sérüléseket szenvedett.
A filmtörténész Németh Katalin szerint ezek a jelenségek részben a filmes mitológia önbeteljesítő jóslatai. „Amikor természetfeletti erőkkel foglalkozó filmet forgatnak, a stáb eleve érzékenyebbé válik a szokatlan eseményekre. Amit más produkcióban figyelmen kívül hagynának, itt rögtön misztikus jelentőséget tulajdonítanak neki.” Mégis elgondolkodtató, hogy bizonyos produkciók körül valóban sűrűsödnek a tragédiák.
Az „átkozott filmforgatások” kulturális jelenségét tovább erősíti a közösségi média, ahol a színfalak mögötti felvételek villámgyorsan terjednek. A Vörös Hold című hazai thriller operatőre által közzétett felvételeken látható megmagyarázhatatlan fényjelenség milliós nézettséget ért el, miközben paranormális kutatók és skeptikusok vitájának központjába került.
Akár hiszünk az átokban, akár nem, a filmtörténet ezen sötét fejezetei továbbra is megragadják képzeletünket, emlékeztetve arra, hogy a mozi varázslata néha ijesztően közel kerülhet a valósághoz. Talán ez az a határ, ahol a művészet és az ismeretlen erők találkozhatnak – legalábbis mindaddig, amíg a rendező el nem kiáltja: „Ennyi volt mára!”
