A 97. Ünnepi Könyvhét csillogó pódiuma
Közösség és hit
A 97. Ünnepi Könyvhét csillogó pódiuma remekül illusztrálja az időtlen igazságok felkutatásának jelenkori kerését. Todorovits Rea előtt serényen folyik az aláírás sor, az Isten nem fizeti ki a villanyszámlát…de nem hagy a sötétban című kötet virággal ékesített példányaival a kezében. Itt egy közösség gyűlik össze, mely egyaránt szomjazza a hit kapaszkodóit és a kétség bátor tisztaságát. Az írónő mosolya nem az üres pozérság arcvicsorítására vall, hanem arra, hogy ő maga is „mindenki szomszédasszonya” szeretne lenni – meghívatlanul is beugorhatsz hozzá a kétségeidre, fájdalmadra.
A könyv fonáliszerkezete
A könyv fonáliszerkezete az élet igazi rögösségeit veszi át. Nem kész válaszokat, hanem nyers kérdezősködést kínál. Rea egyértelművé teszi: a hit egyszerre oldalmasztja és bonyolítja meg a mindennapokat. „Kapaszkodó, de kérdésekkel együtt jön,” fogalmazza a szerző. „A hívő ember tele van kérdésekkel. Vitatkozik, perlekedik, újra és újra keresi az értelmet.” Tanácsosan hivatkozik saját közelmúltjára, melyben éles, kikelésre emlékeztető haragban torkollott szerette vesztése. „Orditottam vele. Kérdőre vontam. És ez az őszinte kapcsolódás értéke. Az zavar, ha közömbösség fog el.”
Kritikák és keresztény hagyomány
A kritikák nem maradtak el egy divatosan öltözködő szellemi szakvéleményező előtt, de Rea úttörő bizonyítja: a keresztény hagyomány nem múzeumi rekvizitum, hanem egy megtapintható dialógus az emberi gyarlóság terén. „Nem fizetet villanyszámla van a címben, de van fény is” – emeltet ez a kézmozdulat. Neki nincs válasza az előre fizetett csodákra, csak a jelenléte arra a sötét szobában, amibe épp belépünk. Történelmi párhuzamokra hajlandó keresztény elméknek őszintén felveti, hogy a hit paradicsomi csendje nem a sorvasztó kétségek letörése, hanem annak akadályozása profán elmagányosodásba.
Két part között: a kötet üzenete
Todorovits Rea írásai két part között vezetnek át: szembeköpik a könnyelmű spirituális árucikkek zsugolását, miközben kézről-kézre adják azt a kérdőzmeg-edzett hitet, ami társa a magyaros tulonképünknek. Ez a kötet bátran ismerteti meg, hogy az örök égi bizonyosságokat gyakran az a „kereső hit” éleszti újjá, mely lángját nem porig prédikálva, hanem megmerészkedő mindereddel ápolja, mint a más heti kerti kút.
