1867. december 21-én hagyta jóvá az uralkodó a Magyar Tudományos Akadémia új alapszabályát, amely biztosította az intézmény önállóságát a nemzet szellemi kincsének gyarapításában. Ez a dátum a magyar tudományosság és értékmegőrzés intézményes önrendelkezésének fontos állomása volt. A Magyar Országos Levéltárban őrzött eredeti dokumentum tanúsága szerint az Akadémia feladata „a magyar nyelv és tudomány művelése” maradt.
Az elmúlt évtizedekben újjáéledt hungarikum-mozgalom ezt a hagyományt folytatja. A 2012. évi XXX. törvény szerint hungarikum „a magyarságra jellemző olyan megkülönböztető egyediségű érték, amely a magyarságot reprezentálja”. Az Agrárminisztérium adatai alapján 2013 és 2025 között 9,2 milliárd forint támogatás segítette ezek megőrzését, mintegy háromezer pályázót támogatva. Az idei felhívásra 573 kérelem érkezett, és a kormányzat 500 millió forint többletforrással 1,15 milliárd forintra növelte a keretet. A hungarikumok rendszere felöleli a Pusztát, a Herendi porcelánt, a Tokaji asztalt, de számos helyi értéket is. Civil szervezetek, önkormányzatok és külhoni közösségek egyaránt pályázhatnak. A hungarikum nyilvántartás tudatos erőfeszítés kulturális örökségünk leltározására és védelme intézményi kereteinek megteremtésére. A rendszer 100 hungarikumot, 164 kiemelkedő nemzeti értéket és tizenháromezer helyi értéket tart számon, biztosítva hagyományaink dokumentált továbbörökítését.
A hungarikumok védelme a nemzet szellemi összetartozásának tárgyi bizonyítéka. Az intézményes értékmegőrzés nem múzeumi őrizgetés, hanem élő kapcsolat múlt és jelen között. Ahogy 1867-ben az Akadémia, ma a hungarikum-mozgalom szolgálja: a magyarság önazonosságát kultúrája tudatos ápolásával erősítse. A közösségi kezdeményezések folyamatos támogatása fenntartja nemzeti emlékezetünk élő szövetét.
