Amikor a Liverpool vezetőedzője, Arne Slot nyilvánosan üzent Marco Rossinak, hogy kímélje Szoboszlai Dominikot és Kerkez Milost, a modern futball egyik legélesebb konfliktusa robbant a felszínre. A vita nem új keletű: a klubok, amelyek csillagászati fizetéseket utalnak, évek óta feszülten figyelik, amikor sztárjátékosaikat a nemzeti csapatok is végletekig terhelik. Várhidi Péter korábbi szövetségi kapitány azonban rámutatott a lényegi különbségre: régen mindez zárt ajtók mögött zajlott, nem a címlapokon.
A konfliktus gyökerei a rendszerbe kódolva vannak. Amikor egy játékos felhúzza a magyar válogatott címeres mezét, tízmillió szurkoló várja tőle a csodát. Amikor viszont visszatér klubjához, a vezetőség és a befektetők igénylik, hogy a százmillió eurós „vagyontárgy” frissen, egészségesen álljon munkába. Ez a két érdek szinte sosem találkozik. Várhidi Péter, aki szövetségi kapitányként és bajnokcsapat edzőjeként is ismeri az érem mindkét oldalát, egyáltalán nem lepődött meg Slot nyomásgyakorlásán. „Azt én is megszoktam, hogy annak idején rendszeresen kaptuk az e-maileket, hogy bizonyos játékosok csak negyvenöt percet játsszanak, vagy tekintsünk el a szerepeltetéstől” – mondta a volt kapitány. A beérkező kéréseket ő elfogadta, természetesen csakis barátságos mérkőzéseken. „A játékosok munkahelye gyakorlatilag a klubcsapatuk. A klubedzőnek teljesíteni kell, hiszen az a munkahelye” – fogalmazott Várhidi, hozzátéve, hogy a klubvezetés jogosan várja el, hogy egy teljes éven át tartó küzdelmet ne rontson el egy sérülés.
Rossi Marco azonban érezhetően sértésnek vette a szakmai szuverenitása elleni próbálkozást. A magyar kapitány kőkemény választ adott: „Arne Slottal személyesen sosem beszéltem, nem ismerjük egymást. Ennek megfelelően én sem hívogatom őt, és sosem szóltam bele, hogy a Liverpool vezetőedzője mikor játszatja védőként Szoboszlai Dominikot. Azt viszont én is elvárnám, hogy ő se próbáljon üzenni nekem a sajtón keresztül.” Várhidi szerint ez túlzás volt: „Ha ez valóban így hangzott el, akkor az nem szerencsés. A legrosszabb, ami most jött, az, hogy vitatkozunk egymás között, és az újságon keresztül üzengetünk egymásnak. Annak idején ezek ki sem mehettek a sajtó elé.” A volt kapitány klubedzőként is átélte azt a tehetetlen érzést, amit a válogatott szünetek okoznak. Amikor az Újpestet irányította, hét játékosa is a nemzeti csapatnál volt: „Mindig féltettem őket. A klubnál a folyamatos terhelés és a ritmus számít. Ha ebből kiesik egy hét, az a bajnokin azonnal látszik.”
A szópárbaj végül a pályán dőlt el. Szlovénia ellen Szoboszlait a nyolcvanhétedik, Kerkezt a hetvenhétedik percben cserélte le Rossi. Végül a lehetséges száznyolcvan percből Szoboszlai százhetvenhetet, Kerkez pedig százhatvanhetet játszott. A kapitány papíron ugyan eleget tett a „kérésnek”, a gyakorlatban azonban a végletekig feszítette a húrt. Várhidi szerint a tíz perces kímélés orvosilag semmit nem ér, de jelzésértékű: „Megmutatta, hogy próbált alkalmazkodni Slot kéréséhez, miközben fenntartotta a saját tekintélyét.” A konfliktus tisztán mutatja a modern futball erőviszonyait: amikor Thomas Tuchel Angliában nyolc kulcsjátékosát engedte vissza klubjaikhoz, egyértelművé vált, mekkora lett a klubfutball ereje.
