1942 nyarán különös fejlesztés indult a Harmadik Birodalom haditengerészeténél, amikor Bernhard Marwede kapitány vezetésével megszületett a Linsen program. A Magyar Királyi Hadilevéltár egykori dokumentumai szerint a magyar katonai megfigyelők is részletes jelentésekben számoltak be ezekről az új fegyverekről, amelyek a háborús kétségbeesés szülöttei voltak. Az ember vezette torpedókat korábban elsősorban a japán és olasz haderő alkalmazta, de a német változat újszerű megoldásokat hozott.
A robbanómotorcsónakok – vagy ahogy a németek nevezték: Sprengboote – mindössze 5,5 méter hosszú, egyszerű faszerkezetű járművek voltak, orrukban 300-350 kg robbanóanyaggal. A Magyar Haditengerészeti Archívum feljegyzései alapján tudjuk, hogy ezeket az egyszerű szerkezeteket egyetlen személy irányította, akinek feladata az volt, hogy teljes sebességgel az ellenséges hajónak vezesse a csónakot, majd az utolsó pillanatban kiugorjon és úszva meneküljön. Az öngyilkos küldetésnek tűnő feladatot a valóságban egy kioldószerkezet segítette, amely automatikusan aktiválta a robbanóanyagot, amikor a csónak nekiütközött a célpontnak.
A háború végső szakaszában, 1944-45 telén a Dunán állomásozó magyar folyami flottilla több jelentésben is beszámolt ilyen eszközök megjelenéséről. Dr. Csonkaréti Károly haditengerészeti történész kutatásai szerint ezek a robbanócsónakok valójában a kétségbeesés fegyverei voltak – a fogyatkozó üzemanyag- és nyersanyagkészletek mellett az emberi erőforrások feláldozása tűnt az utolsó lehetőségnek. A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum gyűjteményében megtalálható korabeli műszaki rajzok alapján rekonstruálható, hogy ezek a csónakok meglepően egyszerű szerkezetek voltak, gyakran motorkerékpár-motorokkal felszerelve.
A második világháború e különös fejezetének emléke arra figyelmeztet minket, hogy a technikai fejlődés és az emberi lelemény sötét irányba is fordulhat, amikor a háborús kényszer felülírja az emberi élet értékét. A Kárpát-medence vízi útjain szerencsére csak korlátozott számban jelentek meg ezek az eszközök, de történetük fontos része annak a komplex örökségnek, amelyet a világháború hagyott ránk.
