Retro tárgyak eladása 2026: kincsek a nagyi pincéjéből

Márton Farkas
Szerző
Márton Farkas
Kulturális újságíró, aki a hagyomány, család és egyház szerepét vizsgálja a mai Magyarországon. Interjúk, kritikák és esszék révén hidat épít múlt és jelen között.
2 perces olvasmány

A Budapesti Antik Vásár idei tavaszi rendezvényén meglepő fordulatot vett a hagyományos gyűjtői szenvedély. Míg korábban az értékes régiségek uralták a piacot, most a nyolcvanas-kilencvenes évek mindennapi tárgyai vonzzák a legtöbb érdeklődőt. Egy fiatal pár boldogan mutatta frissen vásárolt Sokol rádióját, amit lakásuk vintage szegletébe szánnak – nem csupán dekorációként, hanem működő emlékként egy letűnt korból.

„A nagyszülőktől örökölt tárgyak újra aranyat érnek, csak most már más okból”, magyarázza Kovács Erzsébet, a Magyar Régiséggyűjtők Egyesületének elnöke. „Ami egykor a mindennapok része volt, ma identitáshordozó és designelem.” A jelenség nem pusztán nosztalgia, hanem a fenntarthatóság és az egyediség iránti vágy találkozása. A Z-generáció tagjai között különösen népszerűek a szocialista éra tárgyai – Videoton televíziók, Elzett zárak, Tisza cipők – melyek egyszerre képviselnek környezettudatos választást és ellenállást a tömeggyártás uniformizáló hatásával szemben.

A piaci értékek jelentősen átalakultak. Egy jó állapotú Trabant ára másfélszeresére emelkedett az elmúlt évben. A Centrum Áruház papírzacskói, egykor értéktelen csomagolóanyagok, ma keretezve díszítik belvárosi lakások falait. Az online platformokon külön kategóriaként jelennek meg a „magyar retro” tárgyak, melyek között a legkeresettebbek a Tisza cipők, valamint a Móra Ferenc Könyvkiadó jellegzetes, színes borítójú mesekönyvei.

A jelenség kulturális dimenzióját Németh János kultúrantropológus így értelmezi: „Ezekben a tárgyakban a kollektív emlékezet és a személyes történelem találkozik. Nem véletlenül keresik a fiatalok is, akik nem is éltek abban a korban. A tárgyak történeteket mesélnek, közösségi élményt nyújtanak egy digitális világban.”

A nagyszülők padlásán, pincéjében porosodó tárgyak tehát váratlan kincsekké válhatnak 2026-ban. Nem csupán anyagi értékük miatt, hanem mert hidat képeznek generációk között, és olyan értékeket közvetítenek, mint a tartósság, a javíthatóság és a tárgyakhoz fűződő személyes kapcsolat. Talán épp ebben rejlik vonzerejük: egy gyorsulóan változó világban a kontinuitás és a megfogható valóság ígéretét hordozzák.

Cikk megosztása
Követés:
Kulturális újságíró, aki a hagyomány, család és egyház szerepét vizsgálja a mai Magyarországon. Interjúk, kritikák és esszék révén hidat épít múlt és jelen között.
Nincs hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük