Budapesti metró története képekben: így formálódott

Bálint Székely
Szerző
Bálint Székely
Történész végzettséggel, a Kárpát-medence intézménytörténetét és térképeit kutatja. Írásaiban a „Nagymagyarország” emlékezetét forrásokkal és archív anyagokkal teszi közérthetővé.
2 perces olvasmány

1896. május 2-án a millenniumi ünnepségekre időzítve megnyílt a kontinentális Európa első földalattija, a Budapesti Földalatti Vasút, melyet Ferenc József császár és király is megtekintett. Az Andrássy út alatt futó, 3,7 kilométer hosszú vonal a Gizella tér (ma Vörösmarty tér) és a Városliget között szállította az utasokat. A Magyar Nemzeti Levéltárban őrzött eredeti tervrajzok tanúsága szerint a Siemens & Halske cég mindössze 21 hónap alatt valósította meg e technikai csodát.

A földalatti sikere ellenére a fővárosnak csaknem hét évtizedet kellett várnia a metróhálózat bővítésére. Az M2-es vonal építése az 1950-es években kezdődött, de a politikai fordulatok és anyagi nehézségek miatt csak 1970-ben adták át a Deák Ferenc tér és Déli pályaudvar közötti szakaszt. A Kőbánya-Kispest felé tartó szakasz 1980-ra készült el teljesen. A BKV archívumában fennmaradt fényképek megörökítik az építkezés heroikus munkálatait, a pajzsos alagútfúrást és a korabeli metrókocsikat, amelyek szovjet mintára készültek.

Az M3-as, más néven kék metró építése 1970-ben kezdődött, és szakaszosan haladt: 1976-ban a Deák tér-Nagyvárad tér, 1980-ban az Élmunkás (ma Lehel) térig, 1984-ben Újpest-Központig, végül 1990-ben Kőbánya-Kispestig. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményében található korabeli sajtóanyagok szerint a vonal megnyitása jelentős tehermentesítést jelentett a felszíni közlekedésnek, miközben a szocialista korszak egyik legnagyobb infrastrukturális beruházásaként tartották számon.

A metróhálózat legújabb vonala, a 4-es 2014-ben nyílt meg a Keleti pályaudvar és Kelenföld között. Az építkezés során feltárt régészeti leletek – melyeket a Budapesti Történeti Múzeum őriz – bizonyítják, hogy a mai közlekedési útvonalak évezredes előzményekre tekintenek vissza. A metróállomások egyedi arculata, mint a Szent Gellért téri állomás mozaikjai, a kortárs magyar építészet és képzőművészet integrációját példázzák.

A budapesti metró története nemcsak műszaki, hanem kulturális örökségünk része is. A korai kocsik fapadjai, a forgalmi személyzet egyenruhái, a jegykezelés változó formái mind a városi életmód átalakulását tükrözik. A földalatti közlekedés fejlődése Budapest modernizációjának meghatározó fejezete, melynek tárgyi és vizuális emlékei nemzeti identitásunk városias rétegének fontos alkotóelemei.

Cikk megosztása
Követés:
Történész végzettséggel, a Kárpát-medence intézménytörténetét és térképeit kutatja. Írásaiban a „Nagymagyarország” emlékezetét forrásokkal és archív anyagokkal teszi közérthetővé.
Nincs hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük