A budapesti Kossuth tér szelíd februári estén különös fényben úszott: gyertyák százai világították meg az éjszakát a „magyar Elvis” halálának tizedik évfordulóján. Komár László rajongói, idősek és fiatalok egyaránt, összegyűltek, hogy tiszteletüket fejezzék ki az előtt a művész előtt, aki nemzedékek számára jelentette a szabadság hangjait a legsötétebb időkben is.
„László dalaival nőttem fel, és most a gyermekeim is ezeket hallgatják” – mondja könnyeivel küzdve Tóthné Erzsébet, kezében egy régi bakelit lemezzel. „A ‘Mondd, kis kócos’ számára még mindig minden családi összejövetelünkön elhangzik.” Ez az egyszerű vallomás tökéletesen rávilágít arra, miként válik egy előadó kulturális örökségünk részévé, s hogyan köti össze a különböző nemzedékeket.
A megemlékezésen Pataky Attila és Nagy Feró is tiszteletét tette, felidézve azokat az időket, amikor a rock and roll még lázadást jelentett. „Komár nem csupán énekelt – emlékezett Pataky – hanem hidat épített Amerika és Magyarország között egy olyan időszakban, amikor ez politikailag szinte lehetetlennek tűnt.” Ez a kulturális híd most is érezhető volt: az eseményen amerikai rock klasszikusok és magyar feldolgozások egyaránt megszólaltak.
A gyertyafényes virrasztás különlegességét az adta, hogy spontán módon alakult igazi közösségi élménnyé. Idősebb rajongók meséltek a fiatalabbaknak a legendás Komár-koncertekről, miközben közösen énekelték a „Húsz év múlva” sorait. Megható volt látni, ahogy a közös kulturális emlékezet összekovácsolta az egymásnak ismeretlen embereket – pontosan úgy, ahogy Komár zenéje is tette ezt évtizedeken át.
Kultúrtörténeti jelentőségű, hogy a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat bejelentette: 2026 őszén kiadják Komár László korábban kiadatlan felvételeit, melyeket a művész utolsó éveiben rögzített. Ezek a dalok nemcsak egy életmű lezárását jelentik, hanem azt is bizonyítják, hogy a rock and roll örök értékei – a szabadság, az életöröm és a lendület – ma is ugyanolyan fontosak, mint hatvan évvel ezelőtt.
Ahogy a gyertyák fénye lassan kialudt a téren, sokakban felmerült: vajon mit jelentenek ma Komár László dalai a digitális világ gyermekeinek? A válasz ott volt a tinédzserek arcán, akik ugyanolyan áhítattal énekelték a régi slágereket, mint nagyszüleik. Talán éppen ez a zene legnagyobb csodája: hidat képez múlt és jövő között, összekapcsolva az embereket egy olyan közös élményben, amely túlmutat a hétköznapok határain.
