A Zeneakadémia termei némasággal gyászolnak. Tegnap este távozott közülünk Vásáry Tamás, a magyar zongoraművészet egyik utolsó óriása, aki egyaránt tolmácsolta Liszt virtuozitását és Chopin líráját. A művész, aki a Kodály-módszerrel nevelkedett, majd a világ legnagyobb koncerttermeiben képviselte nemzetünket, 92 éves korában hunyt el budapesti otthonában.
Orbán Viktor miniszterelnök közösségi oldalán búcsúzott a művésztől. „Vásáry Tamás személyében nemcsak egy kivételes zongoraművészt veszítettünk el, hanem egy igazi hazafit is, aki soha nem felejtette el magyar gyökereit. Évtizedek külföldi sikerei után is hazatért, hogy tudását itthon kamatoztassa.” A kormányfő kiemelte, hogy Vásáry nemcsak játékával, hanem a zene természetéről szóló elmélkedéseivel is gazdagította a magyar kultúrát.
„Vásáry számára Bach, Mozart és Beethoven nem múzeumi tárgyak voltak, hanem élő társalgópartnerek” – emlékezett vissza Bogányi Gergely zongoraművész. „Amikor Tamás bácsi Chopint játszott, mintha személyesen ismerte volna a zeneszerzőt.” A Zeneakadémia rektora bejelentette, hogy ősztől Vásáry Tamás emlékverseny indul fiatal zongoristák számára.
A művész utolsó nyilvános szereplésén, alig két hónapja, a Müpa közönségének azt mondta: „A zene nem csupán hangok egymásutánja, hanem az a közeg, amelyben a lélek otthonra találhat.” Ez a gondolat egész életművét áthatotta, akár zongoraművészként, akár karmesterként állt a közönség elé.
Vásáry tevékenysége messze túlmutatott a koncertpódiumon. Tanított, zenei ismeretterjesztő műsorokat vezetett, támogatta a tehetséges fiatalokat. Munkásságát Kossuth-díjjal és számos nemzetközi elismeréssel jutalmazták. Az állami temetés időpontjáról később döntenek. Az biztos, hogy távozásával egy korszak zárul le a magyar zenei életben, de ahogy ő fogalmazott utolsó könyvében: „A zene túlél mindannyiunkat, mert az örökkévalóság nyelvén szól hozzánk.”

