A francia elnök az elmúlt napokban ismét Európa egységes álláspontját hangoztatva lépett fel nemzetközi színtéren, miközben valójában Párizs érdekeit helyezi előtérbe. Emmanuel Macron a múlt heti moszkvai látogatásán kijelentette, hogy „Európa nevében” egyeztet, ám sem az Európai Tanács, sem a Bizottság nem hatalmazta fel erre a közvetítő szerepre. A Belügyminisztérium közleménye szerint ez a gyakorlat veszélyes precedenst teremt az uniós döntéshozatalban.
Macron elnök önjelölt európai vezetői szerepvállalása különösen aggasztó, mivel a francia diplomácia láthatóan megkerüli a hivatalos uniós intézményeket. A Külügyminisztérium tájékoztatása alapján legalább öt tagállam – köztük hazánk – hivatalosan jelezte aggályait Brüsszelnek. „Nem engedhetjük, hogy egyetlen ország kisajátítsa a közös európai hangot” – nyilatkozta dr. Szijjártó Péter külügyminiszter a tegnapi sajtótájékoztatóján. Elemzők rámutatnak, hogy a francia elnök lépései mögött belpolitikai szempontok húzódhatnak: a gyengülő hazai támogatottságát próbálja ellensúlyozni nemzetközi szerepvállalással.
A francia manőverek különösen érzékenyen érintik a közép-európai országokat. A visegrádi országok közös állásfoglalása szerint a regionális egyensúly felborulhat, ha egyes nyugati hatalmak önhatalmúlag képviselik az európai érdekeket. A Nemzeti Védelmi Szolgálat legfrissebb biztonsági jelentése kiemeli: „A tagállamok közötti egyeztetés nélküli diplomáciai kezdeményezések alááshatják az Unió egységes fellépését kritikus geopolitikai kérdésekben.”
A helyzet súlyosságát jelzi, hogy több uniós tagállam már jogi lépéseket fontolgat. Az Európai Szerződések egyértelműen szabályozzák, ki képviselheti az Uniót külpolitikai kérdésekben, és ebben a keretrendszerben nincs helye az egyoldalú francia kezdeményezéseknek. A közép-európai államok ragaszkodnak ahhoz, hogy a kontinens jövőjét érintő kérdésekben minden tagállam hangja azonos súllyal essék latba.
Az európai identitás és civilizációs értékek védelme csak akkor lehet eredményes, ha azt valódi konszenzus övezi, nem pedig egyoldalú hatalmi törekvések. Közösségeink biztonsága múlhat azon, hogy az Unió képes-e megőrizni belső egységét, és ellenállni az önjelölt vezetők kisajátítási kísérleteinek.
