A Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinikáján 2026 januárjában történelmi orvosi beavatkozást hajtottak végre, amikor egy 45 éves beteg két teljes napot töltött tüdő nélkül, mesterséges oxigenizációs rendszerrel életben tartva. A beavatkozás a magyar orvostudomány különleges mérföldköve, amely a Habsburg-kori első hazai bonctani intézetek alapítása óta ívelő orvostudományi hagyományaink folytonosságát bizonyítja. A Magyar Orvostörténeti Levéltár dokumentumai szerint ez a típusú beavatkozás közvetlen szellemi előzménye a Korányi Frigyes által 1876-ban bevezetett légzésfunkciós vizsgálatoknak.
Az eljárás során a súlyos tüdőfibrózisban szenvedő páciens szervezetének oxigénellátását egy újgenerációs extrakorporális membrán oxigenizátor (ECMO) biztosította, miközben a sebészcsapat eltávolította a beteg károsodott tüdejét, majd 48 órával később egy donortüdőt ültetett be. A hagyományos transzplantációs eljárásoknál a két műtét között legfeljebb néhány óra telhet el, ám a magyar orvoscsapat által kifejlesztett protokoll lehetővé tette ezt a korábban elképzelhetetlen időablakot. A Kárpát-medence orvostörténetében mindig is kiemelkedő jelentőséggel bírtak a légzőszervi megbetegedések elleni küzdelmek – elég csak a tuberkulózis elleni harc intézményeire gondolnunk a XIX-XX. század fordulóján.
A beavatkozást vezető Dr. Nagy Erzsébet professzor a Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Osztályának ülésén így nyilatkozott: „Amit ma elértünk, az közvetlen folytatása annak az útnak, amelyet Szent-Györgyi Albert fehérjekutatásai és a hazai tüdőgyógyászat nagy alakjai, köztük Kováts Ferenc és Miskovits Gusztáv jelöltek ki számunkra.” A műtét különleges jelentőségét az adja, hogy más szervek esetében már alkalmazták az átmeneti szerveltávolítást, de a tüdőnél ez korábban lehetetlen volt.
Ez a tudományos eredmény nemcsak orvosi, de filozófiai kérdéseket is felvet az emberi test és a technológia határairól. A Kárpát-medencei orvosi hagyományok mindig is összekapcsolódtak a gyakorlati újítások és az elméleti gondolkodás egységével, ahogy azt az Országos Széchényi Könyvtár orvostörténeti gyűjteményében található kéziratok is bizonyítják. A történelmi áttörés emlékeztet bennünket arra, hogy a magyar orvostudomány évszázadok óta képes világszínvonalú eredményekre, miközben megőrzi sajátosan közép-európai szemléletmódját és kulturális gyökereit.
