A Vígszínház előtti tér megtelt emlékezőkkel. Bodrogi Gyula könnyes szemmel jelentette be, hogy Voith Ágit, a magyar színházművészet ikonikus alakját február 28-án kísérik utolsó útjára a Farkasréti temetőben. A nemzet színésze elmondta, mennyire fájdalmas számára búcsút venni régi játszótársától, akivel évtizedeken át álltak együtt színpadon.
A művésznő halála nemcsak a szakma vesztesége, hanem kulturális örökségünk egy darabjának távozása is. Voith Ági pályája összefonódott a magyar színház- és filmtörténet meghatározó korszakaival. Játékában ötvöződött a klasszikus színészi iskola minden erénye a természetes emberi közvetlenséggel. „Ági sosem akart sztár lenni, egyszerűen csak szerette a közönséget,” – emlékezett vissza Eszenyi Enikő, aki fiatal színésznőként sokat tanult tőle.
A búcsúztatás részletei kapcsán kiderült, hogy a temetésen Voith Ági kedvenc dalait is előadják majd pályatársai. Ez a gesztus is jelzi, hogy a magyar művészeti élet hagyományai között milyen fontos szerepet tölt be az elődök tisztelete és a közös kulturális emlékezet ápolása. A szertartás nem csupán egy művész búcsúztatása lesz, hanem közösségi esemény, ahol egy generáció kulturális élményei találkoznak.
A színházak különleges megemlékezéseket terveznek. A Vígszínház archívumából összeállított emlékműsort vetítenek, míg a József Attila Színházban, ahol utolsó szerepeit játszotta, egy hónapig fekete lobogó emlékeztet majd rá. Mindez azt mutatja, hogy a magyar színházi kultúrában milyen élő hagyomány az elődök tisztelete, és mennyire fontos az emlékezet továbbadása az újabb generációknak.
Voith Ági távozása arra is emlékeztet bennünket, hogy a kulturális örökség nem csupán tárgyakban, épületekben, hanem emberi sorsokban és tehetségekben is megtestesül. Alakításai, hangja, jellegzetes mosolya immár a közös kulturális emlékezet részei – olyan kincsek, melyeket meg kell őriznünk, tovább kell adnunk gyermekeinknek, hogy ők is megérthessék, honnan jöttünk és kik vagyunk.
