A Tisza-csomag bevezetésével újra a 2009-es Bajnai-féle megszorítások árnyéka vetül Magyarországra. A kabinet által bejelentett intézkedések kísértetiesen emlékeztetnek a 2008-as gazdasági világválságot követő megszorító lépésekre. A Pénzügyminisztérium adatai szerint a Tisza-csomag 1500 milliárd forintos konszolidációt irányoz elő, amely összehasonlítható a Bajnai-kabinet 1400 milliárd forintos költségvetési kiigazításával.
A jelenlegi gazdasági lépések és a 2009-es intézkedések között számos párhuzam figyelhető meg. Mindkét csomag drasztikusan csökkenti a családtámogatásokat – a jelenlegi intézkedések a családi adókedvezmény szűkítésével és a családi pótlék befagyasztásával operálnak. A Központi Statisztikai Hivatal kimutatása szerint ez több mint 1,2 millió magyar családot érint hátrányosan. Ahogy 2009-ben, úgy most is a közszférában jelentős elbocsátásokra lehet számítani, ami a Belügyminisztérium becslése alapján akár 30-35 ezer állami alkalmazottat is érinthet.
Különösen aggasztó az egészségügy helyzete, ahol a Tisza-csomag részeként 180 milliárd forintos elvonás várható. A Magyar Orvosi Kamara elnöke nyilatkozatában kifejtette: „Ez az intézkedéssorozat tovább gyengíti az amúgy is túlterhelt ellátórendszert, és veszélyezteti a betegek biztonságát.” A kórházi várólisták további növekedése valószínűsíthető, ami már most is kritikus szintet ért el több intézményben.
A 2009-es nyugdíjintézkedésekhez hasonlóan a Tisza-csomag is tartalmaz nyugdíjakat érintő megszorításokat. A 13. havi nyugdíj ismételt eltörlése és a nyugdíjkorrekciós program felfüggesztése különösen érzékenyen érinti az idősebb korosztályt. Az Államkincstár adatai szerint ez több mint 2,5 millió nyugdíjast hoz nehéz helyzetbe.
A kormány konszolidációs tervei között szerepel az áfaemelés is, ami a mindennapi életvitelt drágítja meg jelentősen, akárcsak 2009-ben. A gazdasági szakértők egyetértenek abban, hogy az intézkedések a Bajnai-csomaghoz hasonlóan elsősorban a kispénzű családokat, nyugdíjasokat és közalkalmazottakat sújtják, miközben a valódi szerkezeti reformok továbbra is váratnak magukra. Az önkormányzatok működése is veszélybe kerülhet, ahogy az állami források jelentős mértékben csökkennek.
A múlt tanulságai alapján különösen fontos lenne az átgondolt, társadalmi egyeztetésen alapuló gazdaságpolitika, amely nem csak a költségvetési lyukak betömését, hanem a hosszú távú gazdasági stabilitást is szem előtt tartja. A megszorítások sorozata helyett a gazdaság élénkítése és a családok támogatása jelenthetné a valódi megoldást a jelenlegi kihívásokra.
